2010. február 13., szombat

Könyvek az Unschoolingról * Bücher über Unschooling

Végre megrendeltem azt sok könyvet a témában a tavalyi év végén, a legtöbb meg is érkezett, nagyon élvezem őket. Pld. Valerie Fitzenreiter könyvét.
Itt lehet megnézni:
The Unprocessed Child, LIVING WITHOUT SCHOOL

Egy edesanya ír magáról és a lányáról, aki nem járt iskolába. Arról, hogy miért volt, milyen volt, es hogy most milyen, amikor már felnőtt. Élvezem minden oldalát. Nem is azért, mert megerősítésre vágyom. Abban biztos vagyok, hogy jó úton járunk. A mi saját utunkon. Ami nem jó, hogy nem vagyunk sokan, vagy legalább néhányan a közvetlen környezetünkben, akik ezen az úton járnak. Azért fontos nekem, hogy elolvassam ezeket, hogy tudjam, hogy mások is így gondolják, mások is így látják a világot. Szeretném egy idézettel szolgálni az olvasót, de Valerie Fitzenreiten minden szava fontos!

Nagyon ajánlom minden érdeklődőnek. Hallottam innen onnan, hogy érdeklődnek szülők az otthontanulás, azon belül az unschooling iránt. De még nem nagyon hallottam, hogy eldöntötte vólna valaki azok közül, hogy otthon és az életben tanuljon gyereke, tantervek nélkül. Mindenkinek szívből ajánlom, tovább érdeklődjön, olvasson, találkozzon másokkal, és/vagy jöjjön el a mi találkozóinkra. Hálás vagyok és tudom, hogy mindig is az leszek, hogy találkozhattam az unschooling gondolatával.

*

Ende letzten Jahres habe ich endlich die vielen Bücher über das Thema bestellt. Die meisten sind auch schon angekommen. Ich geniesse es sehr, sie zu lesen. Z.B. Valerie Fitzenreiters Buch: The Unprocessed Child: LIVING WITHOUT SCHOOLING

Eine Mutter schreibt über sich und ihre Tochter, die nicht zur Schule ging. Sie beschreibt warum es so war, wie es war, und wie es heute ist, mit ihrer erwachsenen Tochter. Ich geniesse jede Seite. Nicht, weil ich Bestaetigung brauche. Ich bin mir ganz sicher, den für uns richtigen und guten Weg eingeschlagen zu haben. Was nicht gut ist, dass in unseren nahen Umgebung nicht viele, oder wenigstens einige diesen Weg gehen. Deswegen tut es mit mehr als gut, die Bücher dieser Art zu lesen. Dann weiss ich wieder, dass ich nicht alleine bin mit meinen Gedanken über das Schicksal von Kindern und diese Welt. Ich würde Valerie Fitzenreiten hier zitieren, aber ich müsste das ganze Buch hier niederschreiben. Ich kann nichts weglassen. Mit jedem Wort hat sie wichtiges zu sagen!

Ich kann das Buch jedem Interessierten empfehlen. Ich höre von hier und dort, dass sich Eltern für das Lernen zu Hause interessieren. Aber ich höre selten, dass sich diese Eltern dazu entschieden haben, ihr Kind zu Hause und im Leben, ohne Lehrplaene lernen zu lassen. Ich empfehle jedem von Herzen, sich weiter für das Thema zu interessieren, Bücher darüber zu lesen, an Treffen teilzunehmen, an unsere Treffen zu kommen! Ich bin sehr dankbar, und ich weiss, ich werde immer dankbar sein, dass ich mit dem Unschooling in Berührung gekommen bin!

3 megjegyzés:

sat. írta...

Kösz az érdekes infókat.
Nálunk volt egy anya, ki kivevé a nagyb lyányát a magyar oskolából, hogy otthon tanítsa. Kicsit zavaros asszony, bár lengyel szociológiai végzettségű, mit nem nagyon böcsült. A fiatalb lyányát meg a szomszéd tót oskolába adá. A nagyobbnak aztán nehézségi voltak a vizsgáin. Nem t'om, hogy boldogul.
Ennek ellenére, odaszentelődéssel valóba' jó lehet otthon tanulni - tanítni /én es sokkal többet tanulám a gimi mellett, mint ott: sokat lógtam a parkba': ott es olvasám), noha az oskola nem csa' műveltséget ád, hanem sokszor életreszóló kapcsolatokat is. Idvöz lettel minden jóut kívánva stb.

Ferencz Judit írta...

Kedves Éva!

Úgy tűnik sok szál összefut. Kötődő nevelés, hordozás, három gyermek...és most az otthon tanulás. Nagyon remélem, hogy olvasod ezt a pár sort, sajnos nem találtam email címet...

Legidősebb gyermekünk idén kezdte az iskolát. Gondos mérlegelés után egy kislétszámú, kompetencia elvű, falusi iskolát választottunk neki.
...
És most ott tartok, hogy egyre több ismerősről derül ki, hogy ugyanazt gondolják az egész iskolarendszerről, mint mi: élet-, emberellenes és minden, csak nem gyerekközpontú. Hiába a jó tanítónéni és az alternatív irányzatok bevonása...az én kislányom, ahogy a testvérei is, testközelben nőtt fel, Tündérek lakják az otthonunkat, és ételünket felajánljuk istennek is. Vegák vagyunk és tv-t sem nézünk a belváros legközepén! :)
A lényeg az, hogy nem vagyunk egyedül ezzel. Szeretnénk egy kis csoportot a magántanulóknak, de nem tudom, hogy induljunk el év közben...
Németül nem beszélek, és időm sem lenne olvasni jelenleg - szülésfelkészítéseket tartok, legkisebbem meg másfél éves...Szóval...

Ötleted valami?

Várom a blog folytatását!!!
Üdv: Judit

Evaanya írta...

Kedves Sat és Judit! Csak most olvaslak Titeket, nem tudom miért nem küldte el a rendszer megjegyzéseiteket!

Sat, az életre szóló kapcsolatok kétségtelenül értékesek! Nem vitatom. Nem minden rossz, ami iskola. És azon is épül, hogy közösségformáló, azon, hogy kell az embernek a közösség. De máshogyan is épülnek közösségek, nem csak az iskolák köré. Mi ezekre építünk. Mi ezt az utat választottuk, mert ez a miénk. Másnak más útja van.

Kedves Judit!
Mi szerveztünk már otthontanulós találkozót, idő hiányában már egy éve, de szervezzünk! Segítsünk egymásnak! Hol vagytok? Az e-mail címem: eva@turinagy.com

Szeretettel: Évaanya