2011. október 3., hétfő

Beszélgetés az otthontanulásról * Gespräch über Bildung zu Hause

Összehoztunk újra egy találkozót. Nagyon lenyűgözött a meghívott vendég beszámolója. Két otthon tanult gyermeke van, mint a ketten már felnőttek. Nagy élmény volt számomra, mert eddig nem találkoztam személyesen egy természetes tanulás követőjével, aki gyerekei már felnőttek! Még nagyobb öröm volt, amikor megtudtam, hogy természetesen tanultak gyerekei, mert erről egészen addig, amíg nem találkoztunk, nem tudtam pontosabbat. Sokan voltunk, közöttünk három otthontanulós család, aki gyerekei már tankötelesek, a többünknek még kisebb gyerekei vannak, és volt köztünk olyan is, akinek gyerekei Waldorfba járnak. Öt további család nem tudott eljönni, három köztük otthontanulók, egy elégedetlen az iskolával, és egynek még kicsi a gyereke. Ezt azért írom le, mert boldogan észlelem és meg szeretném osztani az olvasóval is, hogy egyre többen vagyunk :-).

Sok volt a jelenlévők kérdése is hozzánk aktuálisan otthontanuló szülőkhöz. Talán ami a legkevésbé elképzelhető, az az, hogy hogy néz ki egy otthontanuló mindennapja. Erre ugy-e nincs egy válasz, mert ahány nap, annyi válasz. Ezért kezdtem ezt a blogot is írni. Nem hogy mi egy olyan nagyon tipikus otthontanulós család lennénk, de mégis, legyen az érdeklődőnek egy elképzelése. De talán olyan nincs is,  A tipikus otthontanulós család, mert annyi fajta otthontanulás, ahány család gyakorolja azt.

*

Wir haben wieder ein Treffen organisiert. Ich war begeistert vom Erlebnisbericht des eingeladenen Gastes, eines Vaters, dessen erwachsene Kinder beide natürlich gelernt haben. Es war für mich ein grosses Erlebnis, bis anhin habe ich keine Anhänger der Unschooling Bewegung persönlich getroffen, dessen Kinder schon erwachsen sind. Es war eine noch grössere Freude, als ich erfahren habe, dass seine Kinder natürlich gelernt haben, denn bis zum Treffen wusste ich nicht genau, wie seine Kinder aufgewachsen sind. Wir waren viele, unter uns drei Familien, dessen Kinder das Alter der Bildungspflicht schon erreicht haben. Mehrere Familien waren anwesend mit noch kleineren Kindern, und es war unter uns auch eine Familie mit Kindern in der Waldorf Schule. Fünf Familien konnten nicht kommen, drei davon Familien, welche Bildung zu Hause praktizieren, eine Familie, welche mit der Schule unzufrieden ist, und eine mit einem kleinen Kind. Dies schreibe ich, weil ich glücklich feststelle, und dies mit dem Leser teilen möchte, dass wir immer mehr werden :-).

Es gab viele Fragen auch an uns eben aktuell Bildung zu Hause praktizierende Eltern. Vielleicht am wenigsten vorstellbar ist, wie so eine Familie ihren Alltag verbringt. Darauf gibt es nicht eine Antwort, den wie viele Tage, so viele Antworten. Deswegen habe ich auch angefangen, diesen Blog zu schreiben. Nicht, dass wir so eine typische unschooling Familie wären, aber trotzdem, der Interessierte sollte eine Vorstellung davon kriegen. Aber vielleicht gibt es sie auch nicht, DIE typische Unschooling Familie, weil es gibt so viele Arten Unschooling gibt, wie viele Familien Unschooling praktizieren.


1 megjegyzés:

TIHANYI ANDREA RÉKA írta...

Szia Éva!
Olyan jó, hogy egyre nő ez a tábor! Mi most a faluközösséggel összefogva nevelgetjük a gyerekeket. Remek tapasztalataink vannak! Egyszer úgy megosztanám a többiekkel is - csak hát igen messze vagyunk a fővárostól. Azt ugye tudod, hogy a te írásaid, a könyvek, amiket adtál, és a veled való beszélgetések mennyire hatottak rám abban, hogy sok régi beidegződést elengedjek (pl. félelem attól, mi lesz a vizsgán, tankönyvek használatának mellőzése, stb.) Most már nagyon jó minden, teljesen lazán, természetesen tanulunk, azaz éljük az ÉLETET!
A legjobbakat nektek: Andrea Réka BoldogSzerről